-Hú! -Szalad ki a számon, amikor kiszállunk a taxiból Timivel.
-Hát, szép... -Fogja meg a vállam.
-Biztos jól nézek ki? -Fordulok nővérem felé, aki mosolyogva mér végig ma már ötödjére.
-Szürke ceruzaszoknya, világoskék blúz, enyhe smink... szerintem szép, és magabiztos vagy. -Puszil meg. -Minden nálad van? -Néz a táskámra, amiben elég sok minden van... az e-mailben azt írták, legyenek nálam igazoló papírok a versenyeimről, és a legutóbbi sportorvosi jelentés.
-Igen. -Bólintok. -Már vagy ezerszer átnéztem.
-Hát, akkor be kell mennünk. -Néz a hatalmas bejárati ajtóra Timi. -Vagyis te bemész, én meg körbenézek...
-Ne hagyj egyedül! -Nyüszögök kiskutyához méltóan, és megölelem a nővérem.
-Jaj, pici! A húgom vagy, szóval tuti menni fog! -Nevet, és megsimítja a hátam.
-Rendben. -Szorítom össze a szám.
Bemegyek, és... woah...! Az előtér egyik fala tele van kupákkal, és oklevelekkel... a recepción két mosolygós nő ül, és egy férfi, aki nagyban ír valamit az előtte lévő gépen.
-Jó napot. -Mosolygok és az asztalhoz lépek.
-Ha nem tévedek, Szabó Gabriella. -Bazsalyog a fiatalabb nő. -Üdvözlöm. Nagyon pontos. -Néz fel az órára.
-Nem bíz semmit a vakszerencsére! -Nevet fel egy férfi hang a hátam mögött. Hátrafordulok, és egy negyvenes éveiben járó férfi alak suhan el mellettem. -Adjon még két percet kisasszony, Horner úr még csak most fogja megkapni az utolsó papírt! -Lebegtet meg egy dossziét a pasi, és eltűnik a folyosó végén.
-Ne izguljon Szabó kisasszony, csak bedöglött tegnap az elektronika. -Magyarázza az idősebb nő. -Adhatok addig egy pohár vizet, esetleg? -Áll fel.
-Ó, azért nagyon hálás lennék! -Vigyorgok boldogsággal.
Leülök egy közeli kanapéra, és veszek egy mély levegőt. Megkapom a vizet, amit hálás tekintettel köszönök meg, és gyorsan átfuttatom az agyamon az angol nyelvtant. Csak most ne mondj hülyeséget Gabi! Szűk öt perc múlva már szól is a fiatalabb nő, hogy Horner úr fogad. Összeszorul a gyomrom és felállok, szolid négy centis magassarkúmra. Ezzel legalább megvagyok 155 centi. Igen, pontosan... emberséges 151 centiméter magas vagyok...
Benyitok a letisztult, fehér ajtón és azonnal megakad a szemem a négy férfin. Középen ül Christian Horner, a Red Bull csapatfőnöke, jobb oldalán egy kopasz férfi, balján egy ősz, vékony férfi ül, és még egy őszes hajú, elég magas úr, aki nagyon ismerős valahonnan...
-Jó napot! -Mosolygok és becsukom magam mögött az ajtót.
-Üdvözlöm! -Áll fel Horner, és kezet nyújt. -Christian Horner vagyok, az úr -mutat jobb oldalra -Adrian Newey, technikai igazgató.
-Üdvözlöm. -Vele is kezet fogok, és biccentek egy aprót.
-Jonathan Wheatley. -Mutatkozik be a vékony. -A csapat menedzsere.
-Üdvözlöm. -Rántom meg az arcizmaim.
-Én pedig az őrült vagyok. -Nevet fel a negyedik férfi, és kezet nyújt. -Thomas Medon. Hétköznapokon mérnök vagyok, de ma valahogy titkár lettem. -A humoros hangnemtől én is feloldódok egy kicsit és mosolyogva ülök le.
-Szóval... -kezdi Horner. -Gabriella. -Nyel egy nagyot. -Mikor körbekérdeztem a nagykutyákat, hogy kinek adjam a megüresedő ülést, sok nevet kaptam, és az öné nem egy helyen szerepelt. Gondolom tudja, kik ajánlották. -Halványan elmosolyodok, és bólintok. -Befolyásos emberek bizonygatták, hogy megtermett erre az állásra. Hosszas kutatómunka után rá kellett jönnöm, hogy nincs semmi ami ennek ellent mondana... beszéltem a szponzoraival, és korábbi csapatival is, és mind őszintén beszéltek Önről. -Ajjajj... őszintén?! Na, az bajos, ugyanis a korábbi csapataim mind nyűgösnek, és engedetlennek tartanak... beszívom a levegőt és hosszan kifújom. Istenem, de hidegek a kezeim! És mindenem remeg... -Megnéztem rengeteg versenyét felvételről, és szakértőimmel közösen úgy döntöttünk, megéri Önre fordítani az időnket. De mindenek előtt... látnunk kell az igazolásokat, és az orvosi papírokat.
-Igen, máris. -Mondom és beletúrok a táskámba. Kikapom a piros irattartómat és az asztalra helyezem. Adrian nyúl érte, és beleolvas.
-Chris, ez téged érdekel. -Nyújtja át a középen ülő osztráknak az engedélyeimet.
-Eredmények? -Néz rám Medon, míg a kollégái a papírjaimat bűvölik. -Milyen típusú versenyeken vett részt a közelmúltban?
-Rally. -Vágom rá. -Legutóbb az Ausztriain voltam, harmadik helyen értem célba.De két éve még túra autóztam, egy európai rendezvénysorozaton.
-És miért akar formula autókban versenyezni?
-Nemrégiben vendégszereplő voltam a Fomrula Renault egyik versenyén, és vezethettem. Aztán pedig helyettesítettem Kis Pál Tamást két hétvégén is.
-Mért pont Ön?
-Támogatói úton kaptam esélyt. Van közös szponzorunk.
-Értem. -Bólint fa arccal, de a szemei csibészül villognak.
-Szép múlt. -Mondja Jonathan Wheatley. -Egy versenyen se volt utolsó, ugye? -Nevet halkan.
-Ne hozd már kínos szituba! -Szól rá Medon.
-Az orvosi papírokkal minden rendben. -Jelenti ki Horner. -Térjünk át Önre. Ahogy hallottam a beszélgetésből -néz Medonra. -elég aktív mindkét irányban. Döntött már, hogy merre akar elmenni?
-Hát... -Harapok a számba. -Túra autózással kezdtem, így nagyon a szívemhez nőtt, a rally meg egy életstílus, amit nagyon élvezek, de úgy érzem a formula autók világában jobban érzem magam. Szeretnék még komolyabban az együlésesekhez kötődni.
-Szponzori támogatással meg tudná oldani? -Teszi fel a menedzser a számomra értelmetlen kérdést.
-Nagy eséllyel be tudnék jutni egy Fomrula Renault szintű csapatba. -Bólintok.
-Tudja minden versenyző évekig vezet alacsonyabb együléses szériákban, mielőtt feljönne a Formula 1-be. -Néz a szemembe Adrian Newey. -Egyszóval nincs hozzá elég tapasztalata.
-Adrian. -Fordul felé Horner. -Láttál te már rallyt? Tizenévesen egy koordinátorral versenyeket nyer! A kormányon lévő gombokhoz nem kell tapasztalat!
-Bele mernél vágni? -Kérdez vissza azonnal.
Idegesen nézek Hornerre, aki rám pillant. Bárcsak megnyílna alattam a föld, és elnyelne! Még egyszer rám néz és kacsint,a mitől megnyugszom.
-Én? Simán! Az eredményei meghaladják Sebét is, biztos támogatói vannak, Kimi hónapok óta zaklat! -Ekkor félreüt a szívem.
-Elnézést, mit mondott? -Kérdezek remegő hangon.
-Kimi Raikkönen minden egyes találkozásnál elmondja, hogy mért kéne leszerződtettem. Igazán jó barát.
-Az. -Mosolyodok el.
-Szóval, én semmi negatívumot nem tudok mondani.
-Chris. -Hajol közel Adrian. -Gondolj bele... a sajtó szét fogja tépni. Tizenkilenc éves!
-Múltam. -Vágom rá.
-Hölgyem értse meg... az ön érdekében nem helyeslem ezt... abban nem kételkedek, hogy helyt tudna állni, mert eddig is könnyedén nyert férfiak ellen is, de... ez a csúcs. Itt már a sajtó nem csak kérdez, állít is. Nem fognak kegyelmezni. A fejesek kételkedni fognak, mert ők még abban a korban élnek, ahol a nőknek a konyhában a helyük... érti miről beszélek?
-Nem vagyok hülye. -Mondom gyilkos tekintettel. -Eddig is értek támadások a nemem miatt, de még mindig nem tud érdekelni. Igen, nő vagyok! Esetleg elmondaná, hogy ÖNNEK mi a baja ezzel?
-Semmi. Engem az eredmények érdekelnek, és azok rendben vannak, sőt! DE! Emberekkel kötünk szerződést, és nem akarom, hogy tönkre tegyék. Láttam már sok csillagot a porba hullani, mert túl vakmerő volt!
-Kérlek, most ne nézd a korát, és nemét! -Néz ellentmondást nem tűrően Medon. -Szerinted képes lesz teljesíteni az elvárásainkat?
-Ha megtanul Forma1-es autót vezetni minden bizonnyal.
-Szerintem meghoztuk a döntést. -Áll fel Horner -Annei hozd be kérlek a szerződést. -Szól bele a kis mikrofonba.
Elkezd velem forogni a világ, és csak Newey gondterhelt arcát látom. Megérkezik a fiatal recepciós és lerak az asztalra három papírt.
-Christian! -Kiált fel Wheatley, amikor ránéz a lapokra. -Nem vagy kicsit meggondolatlan?
-Már mért lennék az, barátom? -Ül le elégedetten. -Olvassa el Gabriella, ha akarja vigyen el egy példányt, de még ma intézzük el.
Bólintok és gyorsan elkezdem olvasni. Röviden annyi volt leírva, hogy Red Bull pilótája leszek a 2015-ös szezonban, kötelességem a támogató rendezvényeken megjelenem, az alapfizetésem mellé akkor kapok pluszt, ha a pályán az első tízben teljesítek. Ha a csapat másik autójával balesetet szenvedek mindkét fél komoly fizetés megvonásban részesül. Igazából teljesen korrekt szerződés.
-Kaphatok egy órát? -Kérdezem mikor végigolvasom.
-Persze. -Bólint Horner. -Egy óra múlva jelentkezzen.
Abban az egy órában Timivel többször is átolvassuk a kétoldalas papírt, és mindent megbeszélünk. Mivel Timi sem talál semmi kivetni valót visszamegyek, és megint beülök a férfiak elé.
-Nos? -Húzza fel bizakodóan a szemöldökét Horner.
Szavakat keresve nyitom ki a szám, és sóhajtok egy halkat.
-Elnézést, csak erre nem voltam felkészülve. -Mosolyodok el, és a számba harapok.
-Nincs kérdése? -Könyököl rá az asztalra Wheatley.
-Nem igazán. Minden érthetően le van írva, és szerintem korrekt.
-A fizetése?
-Meg vagyok azzal is elégedve. -Megelégedve?! Ennyi nullát még sosem láttam! Főleg dollárban! Na, de csak visszafogottan Gabi!
-Akkor aláírhatjuk? -Kérdezi Horner, miközben egyenesen a lelkemig lenéz a szememen át.
-Igen. -Jelentem ki a világ összes önbizalmával a hangomban. -Igen, aláírhatjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése